2018. augusztus 21. kedd. Jelenleg 21666 tagja van közösségünknek.

A klasszikus és modern: Winckelmann 300 konferencia és alumni-találkozóról



2018.02.27. 12:05 | Utoljára módosítva: 2018.02.27. 12:10 Tulajdonos: Központi Alumni Portál
Az idén 300 éve született Johann Joachim Winckelmann munkásságára emlékezve a Debreceni Egyetem Filozófia Intézete és az MTA BTK Filozófia Intézet Hermeneutikai és Vallásfilozófiai Kutatócsoportja közösen esztétikai konferenciát rendezett a Debreceni Egyetem Főépületében.

A 2017. december 8-án tartott szakmai program és az azt követő informális találkozó egyúttal a DE Filozófia Intézet alumni-programja is volt: mind előadóként, mind a hallgatóság soraiban az Intézet számos volt hallgatója, oktatója vett részt; így a direkt filozófiai rendezvény a régi kapcsolatok felélénkítésére, ápolására is remek alkalmat biztosított.

A rendezvény apropója, Winckelmann születésének kerek évfordulója filozófiai, esztétikai, klasszika-filológiai és művészettörténeti szempontból is jelentős esemény: a német teoretikus kulturális, művészeti és történeti vonatkozásban is paradigmafordító jelentőségű gondolkodó volt. Winckelmann kiemelkedő szerepét – annak egyöntetű elismerése mellett – mintha nem kellő súllyal tematizálná a szakma, így külön öröm, hogy a recepció tendenciáját megtörve a 300. évfordulóról éppen a Debreceni Egyetemen emlékeztek meg a témával foglalkozó kutatók, oktatók és doktoranduszok. Sajnálatos módon a rendezvényt egy szomorú esemény árnyékolta be: a konferencia előtt pár hónappal elhunyt Winckelmann kiváló magyar fordítója, Tímár Árpád, éppen ezért a rendezvényt a szervezők az ő emlékének ajánlották. A Winckelmann-irodalom kikerülhetetlen alakjáról több előadó is megemlékezett.

A konferenciát Csatár Péter, a DE-BTK stratégiai és gazdasági dékánhelyettese nyitotta meg, aki egyúttal alumni-minőségében is jelen volt a rendezvényen. A délelőtti program plenáris előadója Radnóti Sándor, az ELTE professor emeritusa, a hazai Winckelmann-szakirodalom legjelentősebb alakja volt. Apollónok című előadásában Winckelmann paradigmatikus jelentőségét a korban ismert és ízlésformáló hatású antik Apollón-ábrázolások értelmezésének kontextusában mutatta be. Ezt követően Széplaky Gerda, az EKE docense, intézetünk egykori hallgatója és oktatója a winckelmanni inspirációkból kiindulva az eszményített test ábrázolásának változásait, transzformációit elemezte és ismertette. Horváth Zsófia, a Humán Tudományok Doktori Iskola PhD-hallgatója előadásában a meseirodalom történeti átalakulásának tárgyalásába kapcsolta be a német teoretikus egy-két meglátását, így ragadva meg a régi és az új mesék különbségét.

A délelőtti, döntően a művészeti gyakorlatot előtérbe állító előadásokat az ebédszünetet követően inkább teoretikus felvetésű prezentációk követték. A délutáni főelőadó, Bacsó Béla, az ELTE professzora „mit wenigem viel anzudeuten”: Megjegyzések Winckelmannhoz című előadásában a winckelmanni új- és sajátszerűséget a kor, illetve a közvetlen utóélet fogalmi kontextusában tárgyalta, külön kitérve egyebek mellett olyan kérdésekre, hogy mit is kell érteni az eredetiség és az utánzás együttes feltételezésén. Őt követte Hévizi Ottó, intézetünk oktatójának szintén nagyívű előadása, amelyben az intellektuális stílusok viszonylag újkeletű jelenségéből kiindulva a stílus fogalmainak egészen új tipológiáját és értelmezési keretrendszerét vázolta fel.

Rövid szünetet követően három, döntően recepciótörténeti előadás következett. A sort Valastyán Tamás, a Filozófia Intézet igazgatójának prezentációja nyitotta meg, aki az antik és modern különbségét Hölderlint elemezve (és a winckelmanni görögségképpel ütköztetve) mutatta be. Ezt követően Papp Zoltán, az ELTE docense beszélt Friedrich Schlegel egyik korai, erős winckelmanni hatást mutató, szintén a klasszikus és modern különbségét tárgyaló írásáról. Előadásában a szöveg elemzése mellett részletesen kitért a két gondolkodó álláspontjának regisztrálható különbségeire is. Végül Tánczos Péter, a Filozófia Intézet tanársegéde Friedrich Schlegel és Friedrich Nietzsche Winckelmann-képét mutatta be arra fókuszálva, hogy a későbbi gondolkodók milyen filológusi erényeket kértek számon neves elődjükön.

A rendezvény sikerére való tekintettel a későbbiekben majd szeretnénk további, ehhez hasonló összejöveteleket is szervezni. Azt gondoljuk, hogy az első ilyen jellegű rendezvényből sokat tanultunk, és a tapasztalattal felvértezve az elkövetkező időkben még sikeresebb szakmai- és alumni-programokat tudnánk lebonyolítani. Végezetül köszönjük a Debreceni Egyetem Alumni Központjának, hogy a konferencia anyagi feltételeihez pályázati támogatás formájában jelentősen hozzájárult.
 

 
Dr. habil Valastyán Tamás DE Filozófia Intézet intézetigazgató egyetemi docens és
Tánczos Péter egyetemi tanársegéd