2018. október 23. kedd. Jelenleg 22849 tagja van közösségünknek.

In memoriam Nánási Pál



2014.01.20. 09:53 | Utoljára módosítva: 2014.01.20. 09:58 Tulajdonos: Központi Alumni Portál
Nánási Pál 1923. szeptember 17-én született Debrecenben és 2013. december 23-án örökre eltávozott körünkből.

Szinte egész életében szeretett városában, Debrecenben élt. A Református Főgimnáziumban érettségizett az ott kapott lelki és szellemi útravaló és a szülői ház szeretete, gondoskodása a feladatait mindig a legkiválóbban teljesítő, embertársaira figyelő és megértő kiegyensúlyozott emberré formálta. Egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem végezte 1945-ben. A diploma átvétele után a Tankó Béla vezette Biokémiai Intézetbe került, itt írja első közleményeit és egyetemi doktori disszertációját is. Bognár Rezső akadémikus meghívja a Szerves Kémiai Tanszékre, ahol sikeres kutatóvá válik, közleményei rangos nemzetközi folyóiratokban jelennek meg, megvédi kandidátusi /1956/ és akadémiai doktori értekezését /1966/.
 

Egyetemi tanárrá nevezik ki 1967-ben. Ő szervezte meg elsőként /1966/ a magyarországi tudományegyetemeken a Biokémiai Tanszéket. Rövid idő alatt virágzó, sikeresen oktató-kutató tanszéket hozott létre a rendkívül nehéz körülmények ellenére is. A tanszék fennállásának csaknem 50 éve alatt nemzetközileg elismert kutatóhellyé vált. A 80-as évek elején „debreceni iskola”-ként említik, és a magyar természettudományos alapkutatásban Nánási Pál egyetemi tanárt az egyik legtöbbet idézett tudósként jegyzik. A tanszékről több mint 300 publikáció került ki, jelentős folyóiratokban, egyetemi doktori, kandidátusi, akadémiai doktori értekezések születnek. A kutatás feltételeit professzor úr kimagaslóan kiváló szervező munkája tette lehetővé és az az alkotói légkör, amit ő teremtett. Munkatársait atyai gondoskodással irányította, soha nem parancsolt, vagy utasított csak javasolt. Akik tudtak élni a felkínált lehetőséggel megbecsült munkatársai lettek, s fokozatosan váltak önálló kutatókká a tanszéken, vagy más intézetekben. Munkája mellett nagy szenvedélye az utazás volt, itt sem ismerte a lehetetlent. Mindig az őt jellemző szerénységgel, felkészülten kelt útra, meggyőzően beszélt a művészetekről, a történelemről, és az illető terület életfilozófiájáról is. Az életünk minden területére nagy hatással volt. Ma azt mondanánk igazi managere volt tanszékének. Eredményesen gyümölcsöző külföldi partnerkapcsolatokat épített, és munkatársai hosszabb-rövidebb ösztöndíjas tanulmányutakat tehettek, ami előrehaladásuk szempontjából felbecsülhetetlen volt. Nánási professzor úr egyetemünknek is rendkívül nagy szolgálatokat tett, mint a TTK dékánja. Kimagaslóan jó diplomáciai érzékkel járult hozzá az akkori debreceni egyetemek jó partneri kapcsolatainak alakulásához, a gyógyszerészképzés elindításához, talán a későbbi egyesüléshez is. Az országos tudományos életben, a TMB különböző testületeiben is eredményesen képviselte valamennyi egyetem, kutatóhely azonos mértékszerinti megítélését.

 

Ha tanított, nemcsak tanár volt, ha a laboratóriumban dolgozott, nemcsak tudós, hanem mindig teljes ember volt. A hallgatók emberséges, határtalanul jóindulatú, segítőkész tanárnak ismerték. A laboratóriumot még nyugalmazott professzor emeritusként is gyakorta felkereste, kísérletes munkát végzett. Tanítványai, volt kollégái mindvégig biztosítottak számára munkahelyet és munkalehetőséget szeretett egyetemén. A KLTE Baráti Körének örökös elnökeként figyelme kiterjedt az alma mater egykori diákjaira is. Vallotta, csak az oktatás, a munka hozhat felemelkedést mind az egyén, mind pedig a közösség számára. Tudta, hogy sikeres csak az lehet, aki ezért dolgozik. Számunkra ő volt a professzor, aki követendő példát adott emberségből, a munkaszeretetéből, a becsületes helytállásból, egymás iránti tiszteletből s minden tettünkkel szembeni igényességből. Köszönjük példamutató gazdag életed minden tanácsát, minden gyümölcsét, mélységes emberségedet, szereteted felénk irányuló gondoskodásodat. Ezek a Te hagyatékaid volt munkatársaidnak, egykori hallgatóidnak. Ismét szegényebbek lettünk, mindnyájunknak hiányozni fogsz.

 

(Fotó: HB Napló)

 

Lenkey Béla 

(forrás: unideb.hu)