2017. december 16. szombat. Jelenleg 19756 tagja van közösségünknek.

Orvosok találkozója



2017.12.06. 13:39 | Utoljára módosítva: 2017.12.06. 13:55 Tulajdonos: Központi Alumni Portál
Nagy örömünkre sokan eljöttetek a 2017. őszén rendezett 45. éves évfolyam-találkozónkra. A megjelentek elmondása szerint mindenki jól érezte magát. Sokan szomorúan jeleztétek, hogy különböző, nyomós indok miatt nem tudtak eljönni.





Érdekes és megható volt átélni, hogy hogyan méregettük, próbáltuk meg felismerni a régen látott - esetenként erősen megváltozott kinézetű - társunkat, és hogyan öleltük át egymást a „nagy felismerés” után. Ez a jelenet minden esetben megismétlődött, amikor egy újabb ember lépett be a tanterembe. Bizony az idő egy „kicsit megkoptatott” bennünket, de valahogy a lelkünk, az egymáshoz való viszonyunk a régi, fiatalos maradt. A találkozónkat Mátyus László dékán úr is megtisztelte jelenlétével. Nagyon érdekes előadást hallottunk tőle az egyetemünkön 1972 óta történt változásokról.

Dékán Úr előadása után Farkas Miklós főmérnök úr is vetített fényképfelvételeket, animációs képeket, videókat a különböző régi gyógyító-, kutató- és oktató épületek átalakításáról, az újabb sport- és egyéb létesítményekről.

Ezt követően meglátogattuk orvosprofesszoraink szoborparkját, és egy-egy szál rózsát helyeztünk a szobrokhoz. E séta alatt személyesen is meggyőződhettünk a campus területén végbement hatalmas és szép építészeti változásokról. Ezen a napon csak egy kellemetlenség ért bennünket: az eső szomorúan csepergett a séta egész ideje alatt.
Innen visszatérve az I. sz. Belgyógyászati Klinika tantermébenmár összesen 52-en gyűltünk össze. Először gyertyagyújtással és rövid csendes főhajtással emlékeztünk meg a 33 elhunyt évfolyamtársunkról. Meghatódottságunkat fokozta Skapinyecz Jóska, aki ez alkalomból elszavalta nagyon megkapó „Memento” című saját versét.

Ezután levetítettük a „bolond ballagásunk” és az egyetemi éveink alatt készült fényképeket. Itt ismételten megállapíthattuk, hogy „Tempora mutantur…”. Majd a nap fénypontjaként az avatási névsor szerint haladva mindenki elmondta, hogy a végzés óta eltelt időben milyen személyi, szakmai és családi változások történtek az életében. A távol maradók közül többen üzenetben, levélben számoltak be magukról. Ez a programunk több mint két és fél óráig tartott. Az elhangzottakból egy szociológiai szakdolgozatot lehetett volna készíteni. A záró fotó elkészülte után többen jeleztétek, hogy ne várjuk meg az 50 éves évfordulót, hanem két-három év múlva találkozzunk megint.

Ezután a jelenlévők kb. fele egy kellemes vacsorán gyűlt össze. A beszélgetések kötetlenek, meghittek voltak. Itt is többen kifejezték óhajukat a minél hamarabbi újra találkozásra.

Örülünk, hogy ilyen sokan eljöttetek!

FOTÓALBUM
 
Mikó Irén
Gáspár Levente
Szentmiklósi József