A Debreceni Egyetem gyászolja gyermekgyógyász professzorát, Lakatos Lajost. A csaknem ellehetetlenítő kisgyermekkori – félreismert – mozgásszervi betegség ellenére középiskolás és egyetemista évei alatt kiváló tanuló és sportoló (sakk és labdarúgás!) diák diplomája kézhezvételét követően a debreceni Gyermekklinika munkatársa lett. Éles esze és elkötelezettsége alapján, mint maga fogalmazott, “viszonylag könnyen és gyorsan” kapaszkodott a “ranglétrán”. Habilitált doktori és címzetes egyetemi tanári címeket szerzett.
Elvitathatatlan érdeme, hogy Debrecenben Lakatos Lajos és Karmazsin László közös erőfeszítései nyomán jött létre a korszerű neonatológiai és gyermek intenzív ellátás. Az osztályán megfordult fiatalabb gyermekorvosok több generációját inspirálta a neonatológia és a gyermekintenzív terápia művelése felé, de még többen vagyunk, akikkel, noha nem neonatológusokká, intenzív terápiás szakorvosokká váltunk, ő ismertette meg mesterfokon, és tanította meg becsülni és szeretni ezt a két szakterületet. Nemzetközi hírnevet szerzett a reaktív oxigén intermedierek által kiváltott állapotok kutatásában. Elsők között hívta fel a figyelmet a D-penicillamin kedvező, pleiotrop hatásaira. Ám nemcsak intenzív terápiás szakembernek volt kiemelkedő. Könnyed eleganciával, kiváló diagnosztaként művelte a gyermekorvoslás egyéb területeit is a Gyermekklinikán, majd 1988-tól a Kenézy Gyula Megyei Kórház gyermekgyógyász főorvosaként.
„Kenézys” évei is eseménydúsak voltak. Irányítása mellett a Gyermekosztály munkatársai elsőként kezelték sikeresen az akkori elvek szerint vércserére szoruló, Jehova tanúi egyház tagjainak hiperbilirubinémiás újszülöttjét penicillamin, fototerápia és erythropoetin alkalmazásával. Ekkorra érte el csúcspontját a penicillamin projekt nemzetközi elismertsége. Ennek egyik legfontosabb eseménye az Egyesült Államokban meghívásra tett előadókörút volt.
Az országos és nemzetközi tudományos fórumokon tartott előadások mellett három könyve, hat könyvfejezete és 172 tudományos közleménye jelent meg, amelyet sokan olvastak és idéztek. Lakatos professzor úr felvetette a penicillinamin alkalmazásának elvi alapjait az AIDS kezelésében. Ez a hipotézis sajnos nem jutott el a kísérletes munkák és klinikai vizsgálatok szakaszába.
Szerteágazó tudományos és gyógyító munkája mellett maradt ideje a korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált a „100 éves a Debreceni Közkórház” c. könyv megírására is. Nyugdíjazása után évekig a Kórház nemzetközi kapcsolatait ápoló-gondozó feladatát is hozzáértéssel, körültekintően végezte. Örömmel üdvözölte, hogy a két intézmény egyesülésével jelképesen “visszatérhetett” az Alma Materhez.
Több más kitüntetés mellett 2013-ban Batthyány-Strattmann László díjjal ismerték el több évtizedes kimagasló egészségügyi szakmai teljesítményét. Nagy öröm, hogy a Magyar Gyermekorvosok Társasága 2019-es Nagygyűlésén, a COVID-19 pandémia előtt személyes részvétellel megrendezett utolsó találkozás alkalmával ő vehette át a Kerpel-Fronius emlékérmet, amelyet rá jellemző, virtuóz előadással hálált meg.
Színes, szerethető személyiség volt. Jó „harlequinként” időnként görbe tükröt tartott maga és a munkatársak elé. Vagy még inkább, egy hallatlanul tiszta és őszinte síktükörben mutatott rá, sohase rossz szándékkal, ám mindig mosolyt fakasztó derűvel a girbe-gurbaságokra.
Személye, oldott személyisége, barátságos és sziporkázó lénye hiányozni fog mindkét munkahelyéről. Nélküle szürkébb a gyermekorvos társadalom!
Debrecen, 2021. február. 01.
Prof. Dr. Kiss Csongor
Dr. Szabó Tamás
Dr. Gönczi Ferenc
