Sikeres üzletemberek, tehetséges művészek, korszakalkotó tudományos eredményt leíró kutatók, lelkes pedagógusok, segítőkész orvosok, innovatív ötleteket megvalósító mérnökök, agrárszakemberek, informatikusok… És még hosszan sorolhatnánk, kik kaptak diplomát az elmúlt évszázadban hazánk legnagyobb felsőoktatási intézményében. Sorozatunkban egykori hallgatóink mesélnek legkedvesebb egyetemi emlékeikről.
Emberségből „CSILLAGos” ötös
Hazánk egyik legnagyobb és legpatinásabb büntetés-végrehajtási intézetét vezeti Tikász Sándor dandártábornok, a Debreceni Egyetem egykori pszichológus hallgatója. A Szegedi Fegyház és Börtönben mintegy 1600, zömében életfogytiglani büntetését vagy hosszú idejű szabadságvesztését töltő fogvatartott él.
Tikász Sándor három évtizedet dolgozott a Debreceni Büntetés-végrehajtási Intézetben, ebből hét évet parancsnokként, majd Tiszalökre került, ahol az újonnan épülő börtön beüzemelésében is fontos szerepet töltött be. Az Észak-Alföldnek három éve intett búcsút, amikor felkérték a szegedi, alaprajzának alakja alapján a köznyelvben csak „Csillagként” emlegetett börtön vezetésére.
- Debreceni vagyok, ötven évet a cívisvárosban töltöttem, ugyan az első főiskolai diplomámat Szegeden szereztem pedagógia-földrajz szakon. Ott ismerkedetem meg mélyebben a pszichológiával, olyannyira felkeltette az érdeklődésemet ez a szakterület, hogy másoddiplomás képzésre pszichológiai szakra jelentkeztem Debrecenbe. Remek tanáraink voltak, és egy nagyon jó, érdeklődő, motivált társaság gyűlt össze. Ma is számon tartjuk egymást – meséli a parancsnok, aki maga is oktatott kriminálpszichológiát a szegedi jogász és teológus hallgatóknak.
Jelenlegi munkájában pedagógiai és pszichológiai végzettségét is hasznosítja, hiszen mint mondja a fogvatartottakkal való foglalkozás nagyon speciális és érdekes terület. Fő célkitűzése, hogy emberséges és tisztességes környezetet teremtsen a rabok számára. Ennek érdekében maximálisan támogatja oktatásukat, és büszkén számol be róla, hogy az elítéltek nyolcvan százaléka dolgozik, vagy tanul: szakmát szerezhetnek, általános-, és középiskolába valamint főiskolára is járhatnak, így a szabadságvesztéssel töltött évek is tartalommal telnek meg.
Tikász Sándor szerint a fegyelem és a kitartó munka nem csak egy büntetés-végrehajtási intézet sajátossága, így nem jelent számára plusz terhet hogy egy szigorú szabályok szerint működő intézmény első embere.
Európai agrárkarrier Debrecenből
A Debreceni Egyetemhez fűződnek legszebb diákéveik, doktori címük, és a szerelem is itt talált rájuk. Molnár Györgyi, a Baromfi Termék Tanács mezőgazdasági titkára, az Európai Tojástermelők és Tojáscsomagolók Szövetségének (EEPTA) alelnöke, valamint az Európai Tojástermelők, - csomagolók, - feldolgozók és - forgalmazók Szövetségének gazdasági titkára. Férje, Molnár Balázs pedig Európa egyik meghatározó állategészségügyi vállalatának volt évekig a regionális igazgatója. Balázs a kaland, Györgyi a családi hagyomány miatt választotta az agrárpályát.
- Tiszafüreden születtem, és bár édesapám sohasem terelt a mezőgazdaság irányába, tudat alatt mégis belém nevelte a föld szeretetét. Így kerültem a Debreceni Egyetemre, ami nem mindennapi élmény volt: 18 évesen kiszakadni vidékről, öt évet végigbulizni egy nagyvárosban, kollégiumban lakni… Ráadásul itt ismerkedtem meg a férjemmel is – meséli Molnár Györgyi.
- Én pedig már a katonaságból ismertem az évfolyamtársaim nagy részét. Akkor még csak ötszázan tanultunk a Böszörményi úton, úgyhogy nagyon családias volt a hangulat, mindenki ismert mindenkit – tette hozzá Molnár Balázs.
A házaspár azt mondja, a Debreceni Egyetem mint tudásközpont is biztos hátteret adott, főleg annak, aki élt az intézmény nyújtotta lehetőségekkel.
- Szakfordítóként végeztem, és akkor nyílt először lehetőség arra, hogy ösztöndíjjal külföldre utazzunk. Így töltöttem el négy hónapot Észak-Walesben, ahol egészen átalakult a gondolkodásmódom a mezőgazdaságról. Később az elsők között voltam a Debreceni Egyetemen, aki megszerezte a PhD-fokozatát 1997-ben, majd egy ideg tanítottam is – részletezte Molnár Balázs.
- Én először egy általános iskolában tanítottam németet, de kollégáim arra biztattak, hogy sürgősen keressek valami mást, mert nekem ez messze nem kihívás. Így nagy örömmel és lelkesedéssel mentem vissza az első hívó szóra az állattenyésztési tanszékre PhD-zni Jávor Andráshoz, aki nekem irányadó és nagy segítség volt – nosztalgiázott Molnár Györgyi.
Györgyi a szakminisztérium munkatársaként élte meg az európai uniós csatlakozást, majd Balázs karrierjét követve egy hároméves németországi kitérő után került a Baromfi Termék Tanácshoz. Időközben két gyermekük is született, akik viszont továbbra sem szeretik, ha a csirkét hozzák szóba a családi asztalnál…
Ha nekem sikerült, más is képes rá!
Nyírbátorban született, a Debreceni Egyetemen tanult, majd belecsöppent az IT-világba. Ma már a Merlin IT európai alelnöke, ügyfeleik között van a Ryanair, a DHL, a Rosetta Stone, a Kodak és az Oracle. Ő Szmolinka Zsolt, akinek meggyőződése saját példája alapján, hogy akár szakma nélkül is boldogulhat egy fiatal. A nyelvtudás a kulcs.
- Amikor Nyírbátorból a Debreceni Egyetemre érkeztem, az oktatás szempontjából olyan volt, mintha az NB I-ből a Bajnokok Ligájába szerződtem volna. Szorgalmas voltam a német szakon, de szakadék tátongott az eddigi tanulmányaim szintje és az itteni között. Így aztán – hogy erősítsem nyelvtudásom – első év végén úgy döntöttem, Németországba megyek babysitternek. Mikor hazatértem, folytattam a németet, majd felvettem mellé a holland szakot, aminek kapcsán újabb utazásra nyílt lehetőségem: három hónapot töltöttem Brüsszelben. Nagyon szívesen gondolok vissza a 18-tól 26 éves koromig tartó időszakra. Pezsgett az élet, a lehetőségek tárházát jelentette számomra az egyetem és a város. Folytathattam a sportolást is, kézilabdáztam és rendkívül büszke vagyok arra, hogy foci csapatunkkal, az Aszuperkupával egymást követő két évben is eljutottunk a négyes döntőig az egyetemi kupában. A következő esztendőben viszont egy bokatörés sajnos véget vetett sportpályafutásomnak – meséli a menedzser.
A diploma megszerzése után egyből megtalálta az üzleti szolgáltató szektor, angol rövidítéssel a SSC. A General Electric-nél, a Skyes-nál és a Getronics-nál szerzett fővárosi tapasztalatok után nevezték ki a brit központú outsourcing vállalat, a Merlin IT ügyvezetőjévé Debrecenben. Az induló 25 után ma már 350 embert irányít, a cég több mint 2 millió kérdést és problémát kezel évente.
- Azt hiszem, egyedül és kizárólag a kitartásomnak és a családomnak köszönhetem azt, hogy ma itt tartok, irányíthatom az ügyfélszolgáltató központunkat. Voltak kudarcaim, nem tagadom, de azok megszépülnek idővel. Vidéki gyereknek tartom magam, aki a képzeletbeli tarisznyájában sok apró, de annál értékesebb követ vitt magával Debrecenből Budapestre. Az egyetemen szerzett barátok, a város, adták ezeket a „köveket”, miattuk volt egyértelmű a döntés, hogy visszatérek, és végül itt alapítok családot, itt építek karriert. A Debreceni Egyetem remek bázis számunkra, alkalmazottaink fele hallgató vagy itt végzett korábban – mondja Szmolinka Zsolt.
Tavaly őt választották az „Év SSC menedzserévé” Magyarországon. Erre – ahogy egész karrierjére is – szerényen csak annyit mond: ha nekem sikerült, más is képes lehet rá! És, hogy tapasztalatait át is adja, féléves rendszerességgel órát tart vendégelőadóként az egyetemen, valamint minden évben részt vesz az Alumni összejöveteleken. Közben pedig abban bízik, öt év múlva talán már SSC-szakosokat is bocsát majd ki a Debreceni Egyetem…
Forrás: unideb.hu